To dismiss an alertView is pretty easy, just have to call this method:

- (void)timerExpired{
          [alertSOS dismissWithClickedButtonIndex:0 animated:YES];
}

I’m working on a project, and I was wondering how I can dismiss a UIAlertView after like 5 seconds delay without pressing any buttons of the alert. It’s pretty easy. Let me show you how to:

First in the ViewController’s header file (.h) created a timer, and a alertView:

@interface MainViewController : UIViewController{
NSTimer *timer;
UIAlertView *alert;
}

@property (nonatomic, retain) NSTimer *timer;

- (IBAction)buttonPressed:(id)sender;
– (void)timerFired:(NSTimer *)timer;
– (void)timerExpired;

And in the implementation file (.m), I included a buttonPressed action, which will trigger when a specific button is pressed. It will then create a timer, which will call an alertView, and the “timerFired” method every second, which will count back, until it reaches zero, when our AlertView disappears, due to no interaction with it:

#import “MainViewController.h”

@implementation MainViewController
@synthesize timer;

- (IBAction)buttonPressed:(id)sender{
              timer = [[NSTimer scheduledTimerWithTimeInterval:1.0
                                                          target:self
                                                          selector:@selector(timerFired:)
                                                          userInfo:nil
                                                          repeats:YES] retain];
             timeCount = 5;
             alert = [[UIAlertView alloc] initWithTitle:@”S.O.S”
                                                                            message:@”Are you in danger? If you don’t press NO in 5 seconds, something will happen.”
             delegate:self
             cancelButtonTitle:@”NO”
             otherButtonTitles:@”YES”, nil];
             [alert show];

             [alert release];

}

- (void)timerFired:(NSTimer *)timer{
            if(timeCount == 0){
                       [self timerExpired];
            } else {
                                timeCount–;
                                NSLog(@”timer: %d”, timeCount);
                       if(timeCount == 0) {
                                [self timerExpired];
                       }
           }
}

- (void)timerExpired{
          [timer invalidate];
          [alert dismissWithClickedButtonIndex:0 animated:YES];
}

Már két napja, de ma szerencsére elállt, s kitisztult valamennyire az ég. De már csak egy hét van hátra, nem is bírnék többet, bár a gyerekek nagyon aranyosak, meg a tábor is jó, csak az idő szar nagyon, ami nagyon lehangolja az embert…Főleg fotós szemmel, ki nem tudok menni, mert elázik a gépem, s ugye nem fizetik ki, ha valami baja lenne, így is már megázott párszor, de semmi baja…kopp-kopp. Másrészt meg a benti események unalmasak…nem fogok kosarazást fotózni 3 órán keresztül, vagy azt hogy a kis tanoncok hogy tanulják az új angol, német szavakat…

Nah mindegy, már csak egy hét s otthon vagyok. S elkezdhetek végre dolgozni gőzerővel a projektjeimen, amik ha összejönnek akkor a két képen látható autó is összejöhet “simán” (ha nagyon ügyes és szorgalmas vagyok). That’s the plan.

Nagyon úgy néz ki hogy vége a szép időnek, legalábbis egy kis időre. Ugyanis esik az eső, s az előrejelzés szerint még esni is fog egy ideig. Csütörtök-péntekre mond napos időt, de az is olyan lesz, hogy esik, s néha kisüt a nap, vagy fordítva. Szerencsére elég gyorsan változik az időjárás, de fotós szempontból nem kellemes az esős idő, főleg hogy ma a Krimml vízeséshez megyünk (már megint…kezdem már unni, pedig gyönyörű a látvány), de legalább nem süt, s lehet úgy fotózni a vízesést, ahogy azt valójában kell.

A gyerkőcök nagyon jófejek, s nyugodtabbak, mint az előző csapat szerencsére. Egy csomó gyereket “meghóditottam” pedig nem is beszélek mindegyikkel, de egy mosoly mindent megold. De tényleg, elég csak rámosolyognom valamelyikre s már barátok is vagyunk, egyből közeledik. Egyik gyerek már meg is hívott magához Egyiptomba, hogy ha majd arra járok akkor szóljak neki, mert megvendégel, hát köszi, de szerintem ez nem mostanában fog bekövetkezni. Nah de most megyek is, mert már 10perce dolgoznom kellene, ooops.

Végre vége az egyiknek, jöhet a másik. Ma is vezettem persze, Piesendorf-München-Piesendorf s holnap is ugyanezt a távot le fogom nyomni, sőt még hétfőn is. Holnap szerencsére nem a “rinyapicsával” hanem szobatársammal, aki csávó, s remélem nem fél a közeledő autóktól, meg a technológiától. De hétfőn sajnos a rinyával megyek, de megpróbálom megbeszélni Stu-val hogy ne kelljen, nem szeretnék megint vele menni… S szerintem ő sem szivesen utazik velem, mert “őrült módjára vezetek”, ezt azért kikérem magamnak… Olyan nekem ne beszéljen aki nem tud vezetni, ha Stu mondaná ezt (aki profi sofőr, oktató, s mindenféle jogsija megvan, mondaná hogy szarul vezetek) akkor elhinném, de így?! Na mind1. Leírta magát nálam ez a nő, nagyon.

Jó hír, Rea szülei kilátogattak Ausztriába (főleg szüleimnek szól), mert Rea kijött hozzám a szabadnapomon ( :) ), s ott szálltak meg ahol mi, Rauris-ban, abban a hotelben amiben mi is (én ajánlottam). Mikor megérkeztek elmondták Tóth Gábornak (a tulaj), hogy én szóltam erről a hotelről, s hogy mennyire tetszik nekik, aztán mikor Rea is megérkezett, Gábor megkérdezte tőle, hogy ugye ő az én barátnőm, s mikor lesz még szabadnapom, mert akkor szeretne velem beszélni, hogy csináljak képeket a hotelről. Szóval a szabadnapra is van meló, ami király, főleg ilyen mértékű, már egy csomó ötletem is van. Már csak arra várok, hogy Gábor felvegye velem a kapcsolatot, s akkor indulhat a buli.

Update: felvettem facebook-ra.

Legalábbis ahhoz hasonlítható az a seb, ami most épp a fejem tetején található. Történt ugyanis, hogy hétfőn, bob-ozás után mentünk hazafelé, épp a kisbusz hátulja felé mentem mert láttam, hogy nyitva van a hátsó ajtó, viszont a srác aki rámcsukta, nem látta hogy ott vagyok, s szépen becsukta az ajtót. Persze a fejem meggátolta a becsukódást… Először nem tudtam mást csinálni csak álltam, s fogtam a fejem. Aztán leguggoltam mert annyira fájt, s amikor levettem a kezem a fejemről, akkor láttam, hogy vérzik, na mondom fasza, már csak ez hiányzott, aztán elkezdett vérezni, s csöpögni lefelé a vér a földre… Mielőtt még valaki szarul érezné magát, megjegyzem h nincs már sok bajom, csak egy vágás van a fejemen, nem kellett összevarni, s csak akkor vérzett, meg kicsit este, de most már szépen gyógyulgat. Persze érzékeny meg minden, de rendbe jön.

Hát pedig már úgy gondoltam hogy ez a hetem nagyon jó lesz, nagyon jó másfél napot töltöttünk együtt barátnőmmel, erre tesóm közli a rossz hírt, Dawson-t elaltatták. Mondjuk megértem a döntést, mivel szegényke már hónapok óta szenvedett, jobb is igy neki, főleg ebben a hülye melegben. De azért megvisel a dolog. Pedig ma jó kedvem volt, most meg itt…na mind1. Elfelejteni nem fogunk Daws!

Tegnap fennt a hütténél lőttem egy kis time lapse videót. Aki nem ismeri a time lapse photography jelentését, az google-ba beirhatja, vagy tovább olvas.

Time lapse photography:

Lényegében annyiról van szó, hogy fogunk egy kamerát, egy olyan kioldószerkezetet, ami képes bizonyos időnként elsütni a gépet (), egy állvány s nagyon sok idő. Tegnap este én 15 majd 30 másodperces idöközöket állítottam be, s kb 100 képet lőttem, mert már elég késő volt. Szóval adottak a cuccok, beállítjuk a gépet Aperture módba (én legalábbis igy csinálom), ISO beállítás pluszban, s mehet a menet. Manuális fókuszt is nem árt ha állítunk, én pl elfelejtettem, s látni lehet a képek közötti élességállítást… Ha megvan a több száz kép, akkor azokat egy arra alkalmas programmal (Quicktime, Aperture, vagy vmi más) összeillesztjük 0.1 mp-es átmeneti idővel, s voila kész az első ilyen videónk. Itt az enyém, majd még lesz több is, csak időm legyen:

S itt a másik:

Kurvára örülök, ha a cuccaimmal babrálnak, valszeg most is ez történt, 11 óra körül még tökéletesen működött a vakum, de 14:30kor már nem akarta a dolgot. Hogy mit történt a két időpont között? Hazajöttem, zuhany, kaja, s meló… Plusz 11:30 környékén, a csoport egyik része elveszett a hegyről lefelé vezető úton, leraktam a cuccom egy helyen (kamera, állvány, stb..) a gyerekekkel, hogy elmenjek megkeresni a többieket, s valszeg ez idő alatt vki szépen fogta, játszott vele, s szépen leejtette…. KÖSZÖNÖM ezúton is neki!!! Ami vicces amúgy, hogy most egy Sigma vaku-t használok, amit tavaly vett a tábor, 200 euro az ára, s rosszabb képeket produkál mint az én ebay-en vásárolt Yognuo márkájú vakum, ami csak 20 000 Ft volt…

Update: lehet csak a kondenzátor szállt el, utána olvastam. :D Ami csak kb 200 Ft. Huuuuuuhhhhhh! :)

Minden évben eljön ez a pillanat… Amikor senkit sem akarsz magad körül, minden rossz, nálam most jött el ez az időszak. Nem akarok egyik gyerekkel sem beszélni, csak felidegesitenek, csak annyit szeretnék, hogy kialudhassam magam, valami csendes, nyugodt helyen, vagy csak kimehessek fotózni. Semmi táborral kapcsolatos dolgot nem akarok most, de hát sajnos ilyet nem lehet, úgyhogy fel kell venni a pókerarcot…


Tegnap elmentünk megint a Krimml vízeséshez. Egy hatalmas vizesésről van szó, kb 1500 méterről indul, s 900 méteren van a legalsó pontja. Hatalmas! De persze most nem mentünk egészen fel a tetejére, mert volt egy két kis nyavajgó akinek ez túlságosan megeröltető volt… Jó aláirom, nagyon meredek felfelé, s fárasztó, s elég gyors iramban mentünk, de hát akkor is, ezek még gyerekek, birniuk kellene, persze nem a gyalogláshoz vannak szokva, legalább is nem ennyihez, Maybach-hoz oda, beszáll, ül, kiszáll bemegy a hotelbe. Nah mind1, este meg egy kis tábortűz köré gyűltünk össze, s fociztunk, mályvacukrot (köszi Rea :) ) piritottunk (néhányan égették…), aztán go home. Jah s kaptam még egy feladatot, ohh yeah, a csávó aki tavaly és most is csinálja a fotokbol a youtube videókat, kb 4 email-en keresztül vitatkozott velem hogy a vieókrealó program ami olyan frankó, az igenis létezik MAC-re is (persze nem). Aztán a 4. levélen belátta, hogy tényleg nem megy… What a suprise..? Na mind1, szóval mostantól azt is én fogom csinálni, érdekes tavaly jó volt úgy, hogy elküldtem neki a képeket. Próbálom kicsit összeszedni magam pihenés ügyileg, mert este ez a 1-2 óra képszöszölés kicsit sok, úgyhogy most az lesz, hogy délben kaja után, feltöltöm az addig elkészült képeket gépre, kiválogatom őket s kész. Annyival is kevesebb marad estére… De mit nem adnék egy 10megás netért, úristen itt a wifi borzalmas, főleg a feltöltési sebesség: 80kb/s. Hell yeah!!!


View Larger Map
Follow

Get every new post delivered to your Inbox.